Kabók Erika: Az anyanyelvû oktatás szükségességérõl. - Magyar Szó, 1990. IV. 29, 15.
Az anyanyelvû oktatás szükségességérõl
A folyó tanévben csaknem hatezer magyar általános iskolás nem tanul anyanyelvén - Villáminterjú dr. Gerold Lászlóval, a Magyar Tanszék katedrafõnökével
A legutóbbi statisztikai adatok szerint Vajdaságban 5644 magyar általános iskolás nem tanul anyanyelvén. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége az anyanyelvû oktatás helyzetének javítása érdekében egy falujáró akciót is tervbe vett (feltehetõen május közepén kerül rá sor). Egyfajta felvilágosító munka lenne ez, amelynek során tudatosítanák az anyanyelvû oktatás elõnyeit. Szórólapokat is készítenek, s ezek megszövegezésére a Magyar Tanszéket kérték fel. Dr. Gerold László tanszékv
ezetõ tanárral az anyanyelvû oktatás helyzetérõl beszélgettünk a fentiek kapcsán.
Hogyan vélekedik a Tanszék a VMDK akciójáról és mi kerül majd a jelzett szórólapokra?
- A Tanszék támogatja a VMDK kérését, akcióját s már meg is alakult egy bizottság, amel
y szakmai, tudományos szempontból kidolgozza az anyanyelvû oktatás mellett szóló érveket, s ezek felkerülnek a szórólapokra. Értesülésünk szerint nem csupán ezek a tételek kerülnek rá a szórólapokra, ezek csak mellékletei lesznek. Mindenképpen szükséges, hogy megfelelõ argumentumok kerüljenek a lakosság elé. Elsõsorban tudatosítani kell, hogy tévhit, miszerint az anyanyelvén végzett általános és középiskola után hátrányos helyzetbe kerül a gyerek az egyetemen. Ezt számos gyakorlati példa bizonyítja. Ha színvonalas oktatásban részesül, ha jó alapot kap, akkor a terminológiai átállás nem okozhat gondot. Az egyéniség fejlõdésében is fontos szerepet játszik az anyanyelvû oktatás. A környezetnyelv szintén idegen nyelv a kisdiák számára. Az iskolában pedig nem nyelvet kell tanulni, hanem elsõsorban tudást szerezni, ezért a startnál már eleve hátrányos helyzetben van az, aki nem anyanyelvén tanul.
A kétnyelvûség gazdaságának lehetõsége véleményem szerint az egynyelvûség szegénységévé zsugorodott. A tanár úr hogyan vélekedik errõl? Hogyan beszéljük mi a magyar nyelvet?
Nemcsak a gyerekek esetében, hanem általában hatalmas elszegényedés észlelhetõ. Sablonos megfogalmazások, a nyelv nem termel ki magából új szavakat, nincsenek nyelvi ötleteink, nem élünk a nyelvi játékokkal, erõltetjük a tükörfordítást, s ez katasztrofális. Ezen pedig úgy lehet segíteni, ha az oktatásban is azt tesszük, amit kell.
Nemrégiben egy ülésen elhangzott, hogy nem lenne feltétlenül fontos minden tantárgyat anyanyelven tanulni. Az az érzésem,
hogy egyebek között a kétnyelvû oktatás leple alatt sorvad el az anyanyelvû oktatás. A tanár úr szerint mi a kétnyelvû oktatás?
Fából vaskarika! Hasznavehetetlen, mert mind a két nyelvben béna lesz az, aki két nyelven tanul. Az anyanyelv biztonságát semmi
sem helyettesítheti. Azt hiszem, hogy rengeteg dolgot öszekevertünk. Természetes lenne, hogy mindenki anyanyelvén tanuljon, és hogy tisztességesen meg szervezzük a környezetnyelv oktatását: nem órák elõtt vagy órák után, nem fakultatív tantárgyként, hanem a rendes órarendbe iktatva. Rendesen osztályozva színvonalas környezetnyelv-oktatásra van szükségünk. Mindenki számára kötelezõvé kell tenni, s rendezni végre a státusát, mert ez a mostani állapot a tantárgy megcsúfolása. Vagy van rá szükség, vagy nincs. Ha igen, akkor oda-vissza alapon kötelezõvé kell tenni minden diák számára.
Mi a véleménye: a VMDK akciói, valamint a sajtó és a Tanszék bátrabb kiállása segít-e majd abban, hogy több gyerek tanuljon az anyanyelvén?
- Javíthatatlan optimista vagyok. Az,
hogy többet beszélünk errõl a kérdésrõl, az nagyon jó, az a véleményem azonban, hogy mindez egyfajta ellenreakció. Ellenhatása annak, amilyen hatások, impulzusok értek újabban bennünket nemzetiségi vonatkozásban. Asszimilációról beszélünk, és ezt sokféleképpen lehet csinálni. A régi politika "jobban" csinálta, mert látszólag nagyobb jogot adott a nemzetiségeknek. Amikor az ember tobzódik a szabadságában, sok mindent nem vesz észre. Így például sokáig nem foglalkoztunk az azonosságtudatunkkal, mert úgy tûnt, hogy sok minden megadatott az itteni magyarságnak, ami akár az erdélyieknek vagy akár a magyarországi délszlávoknak nem. Most, amikor gyakran és hangosabban kétségbe vonják, nyirbálni kezdik nemzetiségi jogainkat, akkor az ember úgy érzi, létét kérdõjelezik meg s ellenreakcióval reagál. Védekezik, sõt támad. Talán ez a pillanatnyi feszesebb légkör kedvez az asszimiláció megállításának, s ezért nagyon fontos minden ilyen irányú akció, meggyõzõdésem szerint együttesen fellépve, ezek eredményhez is fognak vezetni.
